Charles Norris gazdag családban született Philadelphiában 1867. december 4-én. Ahelyett, hogy luxuséletet élt volna, Norris úgy döntött, hogy orvosnak tanul a Columbia Egyetemen. Ezután Berlinbe és Bécsbe utazott, hogy tovább folytassa orvosi tanulmányait, majd az Egyesült Államokba visszatérve olyan tudást hozott magával, amely örökre megváltoztatta a bűnügyi nyomozást.

Norris előtt nem léteztek orvosszakértők. A városi halottkémek kezelték a holttesteket. A halottkémséghez nem volt előfeltétel, bárki végezhette. A pénzkeresés volt az egyetlen motiváció a halottkémek számára, mivel holttestenként fizettek nekik. Ha több holttestet dolgoztak fel gyorsan, több pénzt kerestek. Akkor is lehetett fizetni, ha valaki el akarta titkolni a halál valódi okát. Más esetekben, ha a halottkémek nem tudták, hogy mi történt.a halál oka nem volt nyilvánvaló, az ügy csak egy újabb kihűlt ügyként végezte. Senki sem vette a fáradságot, hogy a megmagyarázhatatlan halálesetek kivizsgálását elvégezze, és a tudomány ritkán játszott szerepet a bűnüldözésben.

Az európaiak azonban kidolgozták a tudományos bizonyítékok felhasználásának módját a büntető igazságszolgáltatásban. Norris hitt ebben a koncepcióban, és az Egyesült Államokba visszatérve csatlakozott azokhoz a szövetségekhez, amelyek meg akarták szabadítani a várost a halottkémektől. Ezek a szövetségek képzett szakembereket akartak a halálokok kivizsgálására. 1918-ban Norrisnak sikerült elérnie, hogy kinevezzék a New York-i Bellevue Kórház vezető orvosszakértőjének.Az ő feladata volt a gyanús vagy erőszakos halálesetek kivizsgálása, és ez korántsem volt könnyű feladat.

"Red Mike" Hylan, New York polgármestere olyan orvosszakértőt akart, aki szívességeket tesz neki. Norris nem ilyen ember volt. Az volt a vágya, hogy olyan "orvosi igazságszolgáltatási rendszert" hozzon létre, amely tisztán tudományos alapokon nyugszik, ahelyett, hogy folytatta volna azt a rendszert, amelyben a társadalmi státusz többet számított, mint az igazság az ítéletek és felmentő ítéletek esetében. Ennek érdekében Norris felkérte Alexander Gettlert, hogy csatlakozzon a csapatához éslétrehozták az ország első toxikológiai laboratóriumát.

Norris és Gettler egymás után számos toxikológiával kapcsolatos ügyet oldott meg, a közvélemény mégis nehezen fogadta el a változást és az igazságot. Az igazság az volt, hogy veszélyes vegyületek vették körül őket, mivel a gyógyszergyáraknak nem kellett nyilvánosságra hozniuk semmilyen információt a termékeikről, és nem is kellett tesztelniük azokat, és az emberek visszaéltek a halálos költséggel járó termékekkel. Norris megpróbálta ariadót fújt, hogy sok halálesetben cianid, arzén, ólom, szén-monoxid, denaturált alkohol, rádium és tallium is szerepet játszott, de a nyilvánosság és három különböző polgármester, akik nem támogatták a hivatalát, nevetségessé tette.

Norris mindent megtett, hogy a hivatalát fenntartsa. Még a saját pénzéből is finanszírozta az osztályt, amikor Hylan megvonta a támogatását. A második polgármester, Jimmy Walker nem segített Norrisnak a költségvetési problémákban, de ő nem vetette meg Norrist, mint Hylan. Fiorello LaGuardia polgármester nem bízott Norrisban, sőt megvádolta őt és munkatársait közel 200.000,00 dollár elsikkasztásával.

Norrist főorvosként töltött ideje alatt kétszer is kezelték Európában kimerültség miatt, de 1935. szeptember 11-én, nem sokkal a második útról való visszatérése után szívelégtelenségben meghalt.

Amikor Norris és Gettler munkája elkezdődött, a rendőrség nem tisztelte a törvényszéki tudományt. Miután a rendőrség és a tudósok végre partnerként, nem pedig fenyegetésként kezdtek egymásra tekinteni, sikereket értek el a korábban megoldhatatlan bűnügyek megoldásában. Charles Norris és Alexander Gettler forradalmasította a bűnügyi nyomozást, és technikáik és felfedezéseik olyan vegyi anyagokkal kapcsolatban, amelyek korábban nem voltak kimutathatók aaz emberi testet a toxikológusok még ma is használják a rejtélyes halálesetek megoldásához.