Texas kontra Johnson a Legfelsőbb Bíróság 1988-ban hozott döntő jelentőségű ügye volt, amelyben a Rehnquist Bíróság azt a kérdést próbálta eldönteni, hogy az amerikai zászló meggyalázása olyan szólásformának minősül-e, amelyet a szólásszabadsághoz való első alkotmánymódosítás véd.

Az ügy azután került a Legfelsőbb Bíróság elé, hogy Gregory Lee Johnson, egy texasi lakos 1984-ben a texasi Dallasban tartott republikánus nemzeti kongresszuson Reagan elnök kormányának politikája elleni tiltakozásul elégetett egy amerikai zászlót. Ezzel megsértett egy texasi törvényt, amely tiltotta a tisztelt tárgyak - köztük az amerikai zászlók - meggyalázását, ha a cselekmény alkalmas arra, hogy másokban haragot keltsen. Emiatt aA texasi törvények értelmében Johnsont elítélték, és egy év börtönbüntetésre, valamint 2000 dollár pénzbírságra ítélték. A texasi fellebbviteli bíróság megváltoztatta Johnson elítélését, és onnan az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került.

A bíróság 5-4 arányban hozott ítéletében úgy döntött, hogy Johnson amerikai zászlójának elégetése valójában a véleménynyilvánítás egy olyan formája (az úgynevezett "szimbolikus beszéd"), amelyet az Első Alkotmánykiegészítés véd. A bíróság úgy ítélte meg, hogy Johnson tettei tisztán kifejező magatartás, és hogy csak azért, mert néhány embert sértett a Johnson által közvetített üzenet, ez nem jelenti azt, hogy az államnak joga van arra, hogyA Bíróság véleményében kijelentette: "Ha van az Első Alkotmánymódosítás alapelve, akkor az az, hogy a kormány nem tilthatja meg egy eszme kifejezését pusztán azért, mert a társadalom magát az eszmét sértőnek vagy kellemetlennek tartja." A Bíróság azt is megjegyezte, hogy ha úgy döntene, hogy az ilyen típusú beszéd nem élvez védelmet, akkor ez azokra a cselekményekre is vonatkozna, amelyek célja, hogytiszteletet mutatnak a tisztelt tárgyak iránt, például amikor egy zászlót elégetnek és eltemetnek, miután elhasználódott. A Bíróság ezért úgy döntött, hogy nem lehet pusztán nézőpont alapján megkülönböztetni, hogy mikor helyénvaló elégetni egy zászlót.

A különvéleményt megfogalmazó Stevens bíró azonban úgy vélte, hogy az ügyben rosszul döntöttek, és hogy az amerikai zászlónak a hazafiság és a nemzeti egység szimbólumaként betöltött egyedülálló státusza felülmúlja a "szimbolikus beszéd" lehetőségének fontosságát. Ezért a kormánynak alkotmányosan meg lehet (és meg is kell) engedni, hogy betiltsa a zászlóégetést.

Ha szeretné meghallgatni az ügy szóbeli érveit, kattintson ide.